Elűzetési emléknap

on .

 Mindent el kell követni azért, hogy soha többé ne történhessen olyan szörnyűség, mint a magyarországi németek kitelepítése - jelentette ki Latorcai János a magyarországi németek elhurcolásának és elűzetésének emléknapján, a soroksári vasútállomáson vasárnap tartott megemlékezésen.

Az Országgyűlés alelnöke hangsúlyozta: a magyarok tudják, hogy mit jelent a kollektív bűnösség, hiszen sok helyen jutott nekik is osztályrészül  ez a bélyeg.
    Ez is szerepet játszott abban, hogy az Országgyűlés, január 19-ét az elhurcolt, hazájuktól, vagyonuktól megfosztott magyarországi németség emléknapjává nyilvánította - tette hozzá a kereszténydemokrata politikus.
    Latorcai János felidézte, hogy a magyarországi németeket ugyan nagyhatalmi döntés nyomán, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság döntése alapján űzték el szülőföldjükről 1946-ban, ám később a kommunista hatalom is kihasználta a döntést.
    A Rákosi-korszakban hazaárulóknak, osztályidegeneknek bélyegezték a németség azon tagjait, akik itthon maradtak; internálták, kényszermunkára hurcolták őket, a német iskolákat bezárták, sokszor még a német nyelvet is fasiszta nyelvnek bélyegezték. Mindezt a kollektív bűnösség jogi abszurditása alapján - fogalmazott az Országgyűlés alelnöke.
    Németh Szilárd (Fidesz) országgyűlési képviselő arra emlékeztetett, hogy 1945-ben 55-60 ezer magyarországi németet hurcoltak el málenkij robotra a Szovjetunióba, majd 1946-ban 200-220 ezer német ajkú magyart telepítettek ki Németország amerikai megszállási övezetébe. Soroksárról 5-6 ezer embert szállítottak marhavagonokban Németországba, ahol mintegy 230 településen leltek új hazára - sorolta az adatokat a képviselő.
    Németh Szilárd bejelentette, hogy kezdeményezi egy olyan munkacsoport felállítását, amely hitelesen feltárja a csepeli és a soroksári németség kitelepítését.
    Weinmann Antal, a Soroksári Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke azt hangsúlyozta: a helyi németség nem értette, hogy miért veti ki magukból őket az a haza, amelyet építettek, amelyért dolgoztak, és amelyért, ha kellett, harcoltak is.
    A megemlékezés végén a résztvevők megkoszorúzták a vasútállomás falán azt a márványtáblát, amely a soroksári németség tragédiájára emlékeztet.

Orbán Viktor kormányfői levele:

Magyarország kétszer tapasztalta meg a diktatúra iszonyatát, ez éppen kettővel több annál, mint amennyit egy országnak valaha is el kellene viselnie. A történelem szégyenének nevezte, hogy "két diktatúra között, az előző árnyékában, az utóbbi hajnalán sem érezhették magyarok és nemzettársaik a haza által nyújtott biztonságot".
    A miniszterelnök a magyarországi németek elhurcolását az egész nemzet pótolhatatlan veszteségének tartja. Felidézte, amikor hatvannyolc éve, 1946. január 19-én elindultak a marhavagonok Németországba, a magyarországi németek kitűzték a vagonokra a magyar zászlót, amelyre azt írták: "Isten veled, hazánk!".
    Még akkor is, abban az utolsó pillanatban, amikor már mindannyian tudatában voltak az elkerülhetetlennek, akkor is a hazától vettek utolsóként búcsút. Mert a diktatúrában is a haza az egyetlen, ami nem árulhat el - azt csak ember teheti - írta Orbán Viktor.
    Minden ember saját maga felel bűneiért. Egy bűnös rendszer képviselőinek bűneiért nem felelhetnek azok, akiknek "bűnük" annyi, hogy ugyanazt a nyelvet beszélik. Mégis vannak, akik még ma is ragaszkodnak ahhoz, hogy kollektívan el lehet ítélni népeket és népcsoportokat. Bűnt bűnnel jóvátenni nem lehet, vélt bűnt bűnnel jóvátenni még kevésbé, és vélt bűnt kollektív büntetéssel végképp nem - hangsúlyozta.
    A kormányfő szerint az emlékezés kultúrájára van szükség Magyarországon minden gaztettel és gonosztettel szemben. Az emlékezés a megbékélést szolgálja, s ennek beteljesedése lehet 2014-ben, hatvannyolc évvel a magyarországi németek elhurcolása után, ha az új Országgyűlésben németül, saját anyanyelvén szólalhat meg a magyarországi német nemzetiség választott vagy delegált képviselője - fejtette ki.
    Orbán Viktor a levelét azzal zárta, hogy Magyarország osztozik az emlékezésben, és "közösen fogjuk építeni az emlékezés kultúráját, s közösen, összefogásban építjük tovább Magyarország jövőjét".